Percze Sándor: KRISZTUS KIRÁLY

Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas. (Zak 9,9)

A királyok mennek. Nagy, fekete páncélozott autókon, külön vonatokon és repülő gépeken. A királyok mindig mennek valahova. Általában el. Fontos dolguk van – mondják. A te Királyod érkezik, jön. És nem megy. Úti alkalmassága szegényes: néha egy szamár, néha egy szó hátára ül fel, hogy megérkezzen. Hozzád. Neki te vagy az úti célja. Nem távoli országok magas rangú fogadó bizottságai, luxus szállodái, hanem Te. A királyok törvénykeznek. Újra és újra. Szünet nélkül gyártják a rendeleteket, szabályokat, törvényeket. Azért, hogy igazságosan kerüljenek elosztásra a javak. Azért, hogy az ország sorsa jobbra forduljon. A te Királyod nem törvénykezni jön, vagy igazságot osztani. Királyod maga az igazság. A királyok győzni akarnak és megnyerni a következő választásokat. Királyod elveszítette mindenét és Téged választott...

A királyok sokan vannak. Királyod csak egy van.

Jézus Krisztus Uram!

Bizony te vagy az egyetlen igazi Pásztor, én meg sajnos az elveszett, rossz útra tévedt bárány. Bennem sok a félelem és aggodalom, szeretnék ugyan jó lenni és azt is szeretném, ha irgalmas Istenem, békém, biztonságom lenne.

Amint hallom, Te is úgy kívánkozol utánam, mint én Te utánad. Szorongok, félek, aggódom – jaj nekem: hogyan is jutok el Tehozzád? Hogyan is tudsz segíteni rajtam? Így vagy hát Te is aggodalomban és gondban és Te sem kívánsz mást, mint hogy ismét együtt legyünk, Magadhoz ölelhess.

Jöjj hát, itt vagyok, keress és találj meg, hogy újra Veled lehessek s aztán Téged dicsérjelek, tiszteljelek mindörökké. (Luther M.)

Ádvent 2. vasárnapja

Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28)

A királyok térdet hajtatnak. Megkövetelik maguknak - így mondják – a tiszteletet. Azt szeretik, ha térden csúsznak előttük. De nem szeretik, ha szembe néznek velük. Ezért kell az alattvalóknak térden állva, földre szegezett tekintettel megjelenni előttük. Hogy így is érezzék: semmik ők. A te Királyod azt akarja: légy valaki, légy ember. Királyod felemel, térdet egyenesít. Felállít, hogy lépkedj. Hogy ne meggörnyedve járj-kelj a világban. Egyenessé teszi derekad, hogy tartásod legyen. Királyod alig várja, hogy emeld fel lehorgasztott fejedet és a szemébe nézz. A királyok elvesznek. Abból élnek, ami a tiéd. Az új királyok már rég túl vannak a tizeden és a kilenceden. Többet akarnak, mert üres a kincstár. Terheket raknak az emberekre. A te Királyod ad. Abból, ami az övé. Annak sem a kilencedét vagy a tizedét adja, hanem az egészet. Királyod megvált terheid súlya alól.

A királyok az elnyomásból élnek. Te Királyod felszabadításából.

Jézus Krisztus Uram!

Te vagy az én igazságom, én meg a Te bűnöd:

Te magadra vetted, ami az enyém volt és nékem adtad, ami a Tied.

Magadra vetted, ami Te nem voltál és nékem adtad, ami én nem voltam. (Luther M.)

Ádvent 3. vasárnapja

Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Az ÚR jön hatalommal. (Ézs 40,3.10)

A királyok hódítanak. Elfoglalják azt, ami másé. Csellel, szövetséggel vagy erőszakkal, de megszerzik, amit más épített, alkotott, amiért más verejtékezett. A te Királyodnak az kell, ami senkié: a puszta. Oda akar menni, ahol nincs hódítani való. Királyodnak nem hódolók kellenek, hanem barátok. A királyok heroinja a hatalom. Ez teszi beteggé őket. Ettől függenek. Mindig akarják és egyre több kell nekik belőle. Az embereket is alatt-valókra és ellen-felekre osztják. Királyod hatalma a hatalomról való lemondás. Királyod nem alatt-valót, hanem út-törőt lát benned. A királyok szeretnek építtetni. Palotákat, kastélyokat, villákat. A nagy és impozáns épületek a gyengéik. Így marad meg emlékezetük – mondják – az utókorban is. Épületeik felfele, magasba törnek, így szimbolizálják hatalmukat. A te Királyod utakat épít. Amiken menni kell és lehet, nem pedig tespedni. Utakat, amelyek összekötnek és nem elválasztanak. Királyodnak sokszor még fejét sem volt hová lehajtania...

A királyok a luxust keresik. Királyod az egyszerűséget.

Látod, Uram, üres edény vagyok. Arra vágyom, hogy valaki színültig töltsön. Uram, tölts fel hát! Gyenge vagyok a hitben, erősíts engem,

Hideg vagyok a szeretetben; melegíts meg engem.

Melegíts meg és megmelegszem, hadd áradjon túl szeretetem mindenkire, aki közelemben van.

Én – szegény vagyok, Te – gazdag vagy és azért jöttél, hogy a szegényeken megkönyörülj. (Luther M.)

Ádvent 4. vasárnapja

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel! (Fil 4,4-5)

A királyok szeretnek vigadni. Vége sincs mulatságokat rendeznek, ahol kötelező a jókedv. A királyok azt szeretik látni, hogy a közelükben élő sok megfélemlített ember mennyire boldog. Ezt az illúziót minden eszközzel, cirkusszal és kenyérrel fenntartják. Neked a Királyodtól nem kell félned. A te Királyodból szeretet árad. A királyokat körüllengi a szomorúság illata, amit az alattvalók éreznek. Elvett szabadságuk, megfosztott vágyaik és álmaik, súlyos bilincseinek terhét hordozva bent magukban ez az érzés telepedik rájuk. Királyod illata az öröm illata. Amit barátai éreznek.

A felszabadulás, a megvalósulás és a lehetőségek angyalszárnyát megkapva ez az érzés tölti be őket. A királyok távol vannak, nagyon messze. Nem ott élnek, ahol te. Nem szenvedik, amit te. Nem is ismerik, amit te. Nem is jönnek el hozzád. Királyod, az Úr közel van! Nagyon közel. Ott él, ahol te. Azt szenvedi, amit te. Azt ismeri, amit te.

A királyok távol tőled. A Királyod a szívedben.

Uram, jó Atyám!

Nem a létet vagy nemlétet akarom, nem is az életet vagy a halált,

nem is a tudást vagy a tudatlanságot, a birtoklást vagy a hiányt,

csupán egyet akarok: Legyen meg a Te akaratod!

Nem kívánom azt, ami a Tied, nem ajándékaidat akarom, Téged magad akarlak. (Luther M.)