Advanti hírlevél, 2013

BEKÖSZÖNTŐ

Ádvent. Mindenki máshogy éli meg. Egy ideje azon töprengek, milyen volt az első ádvent?

Mária, Jézus anyja volt a legelső, aki nem csak az általános vallási váradalmak bűvkörében élt. A zsidók ugyanis várták, nagyon várták a Messiás eljövetelét. Mária volt az első, aki azt is tudta, milyen közel van már, aki érkezik.

Neki megadatott a testközeli várakozás, így övé volt az első ádvent. Nem négy hétig, hanem kilenc hónapig tartott. Annak minden nehézségével és boldogságával, amit igazából csak asszonyok élhetnek meg. Először az angyali hír feldolgozása várt rá, hogy fiút fog szülni. Azután következtek a rosszullétek, majd ezek elmúltával a testi megkönnyebbülés. Aztán a félelmek: vajon egészséges lesz? És ahogy növekedett a hasa, úgy kellett együtt élnie mások szúrós pillantásaival: „Még esküvő sem volt és már jön a gyerek. Micsoda nő az ilyen!” És a kilencedik hónap közeledtével a hír, hogy utazni kell. Akkor, amikorse állni, se ülni, se feküdni nem jó már egy várandós asszonynak. És együtt élni a tudattal, hogy esetleg valahol útközben kell majd világra hozni gyermekét. Ilyen volt az ő első ádventje. Nem éppen idilli. Telis-tele gonddal és bizonytalansággal.

A Biblia egy másik ádventről is beszámol, a napkeleti bölcsekéről. Ők ugyan Jézus születése körül érkeztek Jeruzsálembe, de Márián kívül ők tudták még, hogy jön Valaki, akire a világ vár. Mikor megérkeznek ezt kérdezik: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,2) Az ő ádventjük azzal telt, hogy mentek a csillag után. Éjszakáztak, mert nappal alszanak a csillagok. Éjjel lehet csak követni őket. Nappal vártak az éjszakára. És biztosan nem mindegyik éjszaka volt csillagfényes. Hol felhők kúsztak az égre és eltakarták a fényt. Hol köd szállt le.

Aludtak a földön, fogadókban. Néha bujkálniuk is kellett, hogy ne essenek fosztogatók kezébe. Vámokat fizettek, mikor átléptek egyik idegen tartományból a másikba. És közben kémlelték az eget: hol a csillag, merre menjünk? S mikor Jeruzsálembe jutnak és azt gondolják elérték úti céljukat, kiderül: még nincsenek ott, menniük kell tovább, mert nem a nagy Jeruzsálem, hanem a kicsi és jelentéktelen Betlehem az Üdvözítő szülővárosa.

Ádvent. Mindenki máshogy éli meg. Azon töprengek, vajon jó úton járok-e, ha keresem a békét, a nyugalmat, a csendes boldogságot az ünnep felé? Vajon jó úton járok, ha szüntelenül csak az orrom elé, és a lábam elé nézek? Nem kellene-e a csillagot keresnem? S nagy, hatalmas dolgok helyett nem lenne-e üdvösebb a kicsikhez, jelentéktelenekhez térnem? S mit tegyek gondjaimmal, szenvedéseimmel, melyek naponta bekopognak hozzám és helyet kérnek maguknak?

Tekintetem az első ádventet megélőkre emelem. Máriára és a vándor bölcsekre. Nézem a törékeny nőt, hogy marta belül és kívül az aggodalom. Látom a mindent maguk mögött hagyó három napkeleti tudóst, ahogy róják nehéz útjukat. S azt gondolom: talán így kell lennie. Jól van minden úgy, ahogy van ebben a forgatagos, ideges, kapkodó, nehéz ádventben is. Mert mindenek végén ott lesz majd, ott vár majd a Gyermek. És beköszönt Vele a béke hozzám-hozzánk is.

 Lelki napfürdő télire
„Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet.

Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad! Fáradhatatlanná teszi az embert. Feltölti erővel.“

(Müller Péter: Szeretetkönyv)

Évek óta azt halljuk, hogy kiüresedett a karácsony. Az ünnepeink azonban olyanok, amilyenek mi vagyunk. Ha bennünk támadt egy hiány vagy űr, ha a mi érzékenységünk megkopott, az a karácsonyainkon is tükröződik. Ilyenkor mondjuk, hogy az ünnep mélysége már nem érhető el, csak rohanunk, vásárolunk. Valójában nem a karácsony kopott meg, ez inkább annak az embernek az üressége, akinek hiányzik valami, valaki, és a karácsony sajátos tükröt tart elé. Az ünnepen keresztül csak látványossá válnak ezek a hiányok, problémák. A karácsony üzenetét az tudja jól érzékelni, aki ezt az ünnepet egész évben magában hordozza. (Pál Feri atya)

(Müller Péter: Szeretetkönyv)

Móra László: Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Legyen imádság minden gondolat.
Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.
Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!
Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.
Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!